5. fejezet-Új munka

Sziasztok!

Mint láthatjátok, meghoztam az 5. fejezetet is :D Eddig úgy tűnik, hogy heti rendszerességgel tudnék részeket hozni, remélem ez jó nektek :) Ez a rész most szerintem nem lett olyan hű de nagy szám, mivel nem történik benne sok minden, de azért remélem elnyeri tetszéseteket. (Mellesleg tudna valami címet adni ennek a fejezetnek? XD Vagy az elsőnek? Semmi ötletem sincs :P )
Egy kis változás is történt a blog kinézetében: új a kurzor :D Remélem tetszik :)
Na nem is dumálok tovább. 3 komi után jön a kövi fejezet.
Jó olvasást! :)

***

Az asztalra borulva ültem az irodámban. Még mindig a tegnapi nap hatása alatt voltam. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Megéri ez neked, Amy? Megéri kegyetlenül gyilkolni, azért a kevéske pénzért? Megéri végignézetni egy gyerekkel, ahogy kivégzed az anyját?
De nem nézte végig... Bent volt a szekrényben.
De hallotta. Hallotta ahogy az életéért könyörög.
Ebben a pillanatban valaki kopogott. Lassan emeltem fel szemeimet az ajtóra, melyek vörösek voltak a sírástól. Tasha állt az ajtó túloldalán. Intettem neki, hogy jöjjön be.
-Amy, mi a franc volt Bryannel? Itt hisztizik mint egy óvodás kislány, mert te állítólag le akartad lőni, majd leütötted.-nagyot sóhajtottam, majd a kezemre támasztottam a fejem.
-Nem is lőttem rá-mondtam szinte unottan-Az akció kicsit félresikerült. A rendőrök rajtakapták azt a barmot amint épp füvet szív a kocsiban. Én odamentem, próbáltam magamat kimagyarázni, de... meglátták a pisztolyomat. Én lelőttem az egyiket, a másik pedig Bryant élő pajzsként használva próbálta védeni magát. Én erre őt is lelőttem. A golyó pedig... hát elég közel ment el Bryan feje mellett. Erre mondja azt, hogy rálőttem, miközben csak meg akartam menteni azt a szánalmas kis életét. Aztán beültettem a kocsiba, majd elkezdtem vele ordítozni, hogy mekkora egy barom, mert akció közben nem füvezünk. Erre leribancozott, nekem elegem lett, aztán a pisztolyom markolatával leütöttem. Ennyi volt.-fejeztem be a mondókámat. Tasha nagyot sóhajtott.
-Mindenesetre nem akar tovább dolgozni veled, úgyhogy...
-Hát én se vele-szakítottam félbe, mire ő szúrósan rám nézett barna szemeivel.
-Úgyhogy kijelöltünk melléd egy másik takarítót. Két nap alatt a harmadikat-tette hozzá mellékesen.-Jelenleg ő a legjobb takarítónk. Eddig Naomi Roberts-szel dolgozott, de ő - mint tudjuk - meghalt. Matthew Carter a neve. Meglátjuk, hogy vele meddig bírsz egy légtérben tartózkodni-mondta gúnyosan, majd szó nélkül kiviharzott az irodámból. Na már csak ez kellett... Tasha is kezd megutálni. Az egyetlen ember, akivel jóban voltam és bármit meg tudtam vele beszélni, most utál. Legalább is a viselkedéséből ez szűrhető le.
Ugyan Amy, annyi embert elvesztettél már. Szokd meg végre.
Nagyot sóhajtottam, majd lassan feltápászkodtam a székemből. Folytatnom kell a munkát. Csak meg kell ölnöm Ames White-ot és mindennek vége lesz. Minden visszatér a régi kerékvágásba.
Pontosan. Ugyanúgy, mint ahogy eddig is embereket fogsz ölni. Tényleg erre vágysz? Gondolkodj már egy kicsit... Szökj meg, kezdj új életet. Biztos találnál egy férfit, aki szeretni fog, és le tudná élni veled az egész életedet.
Nem... Soha többé nem tudnék szeretni egyetlen férfit sem. Azok után, amit műveltek velem, nem...

-Hahó?-az idegen hangra hirtelen felkaptam a fejem. Egy izmos, napbarnított fiú állt az ajtómban, aki mindezek mellett még jóképű is volt. Nem is kicsit...-Te vagy Amelia Edwards, ugye?
-Őő... Igen!-mondtam miután magamhoz tértem, de még mindig nem tudtam hogy ki ez.-Segíthetek?
-Hát, ezt inkább nekem kéne megkérdeznem.-mondta mosolyogva. Értetlenül fürkésztem barna szemeit, amit valószínűleg ő is észrevett, mivel így folytatta-Matt Carter vagyok.-még mindig nem kapcsoltam-A takarítód.
-Jaj, basszus tényleg!-mondtam mikor észbe kaptam.-Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg, csak annyi dolgom van, máshol jár az eszem meg...
-Oké, oké, semmi baj!-mondta a már ismert mosolyával az arcán.-Csak azért jöttem hogy bemutatkozzak. Örülök, hogy megismerhetlek!-mondta, majd közelebb lépett és kezet nyújtott. Kezet fogtunk, ám abban a pillanatban csipogni kezdett a gépem. Azonnal odarohantam hozzá. Tudtam, hogy Ames White új házvezetőnőt fog keresni Julia halála után, így beállítottam a gépemet, hogy jelezzen, ha ilyen jellegű hirdetést rak fel valaki a netre. És most jelzett is. Azonnal leírtam a telefonszámot, majd letiltottam a hirdetést, hogy csak én lássam, és így engem vegyenek fel Julia helyére.
-Ő, akkor elmenjek?-szólalt meg Matt, akiről közben el is feledkeztem.
-Igen-igen, elmehetsz de add meg a telefonszámodat, hogy el tudjalak érni!-mondtam, majd a kezébe nyomtam egy cetlit és egy tollat, hogy írja le. Ő lefirkantotta a számát, majd visszanyújtotta nekem a papírt.
-Akkor megyek. Viszlát!-mondta, majd elment.

***

-White-rezidencia, tessék?-szólt bele egy női hang a telefonba.

-Jó napot!-mondtam olyan kedvesen, ahogy csak tudtam.-A házvezetőnői állásra szeretnék jelentkezni. Az interneten láttam, hogy...

-Igen, igen-szakított félbe a női hang.-Örülök, hogy hív! Egy napja raktuk fel a hirdetést, és még egy jelentkező sem volt...-akaratlanul is elmosolyodtam-Volt már tapasztalata házvezetőnői állás terén?

-Házvezetőnő még nem voltam, de két évig bébiszitterkedtem egy családnál, előtte pedig szállodai recepciós voltam, ha ez számít valamit.

-Értem. Elkérhetném a nevét?

-Rebecca Hall.-az egyik legfontosabb szabály: sose a valódi neveddel mutatkozz be.

-Köszönöm. Jelenleg hol lakik?

-Plum Street 78. Egy barátnőmnél húzom meg magam, mert sajnos kirúgtak a munkahelyemről és nem telt a lakbérre...

-Nagyon sajnálom-mondta együtt érzően.-Holnap esetleg be tudna jönni egy állásinterjúra? 

-Igen, annak nagyon örülnék.-mondtam megkönnyebbülve.

-Rendben, akkor holnap délután háromkor várom. Lakeview Street 456. 

-Köszönöm szépen!-mondtam hálálkodva.-Viszlát!

-Viszlát!-mondta ő is, majd lerakta a telefont. 

***

Délután fél kettő. Lassan indulnom kell az állásinterjúra. 

Reggel óta nem keltem ki az ágyból, mivel ma nem kellett bemennem a Céghez. De lassan rendbe kellett szednem magam. Mindenképp el kell nyernem White-ék bizalmát ahhoz, hogy közel tudjak hozzájuk férkőzni. Nagy nehezen kászálódtam ki az ágyamból, a fürdőszobába vonszoltam magam majd belenéztem a tükörbe. Úgy néztem, ki mint aki most szabadult az elmegyógyintézetből. Szemeim karikásak voltak a fáradságtól, szőkésbarna  hajam pedig égnek állt. Nagyot sóhajtottam. Hogy fogom ennyi idő alatt rendbe szedni magamat?

Lezuhanyoztam, majd törülközőt csavarva magam köré ismét a tükör elé álltam. Megfésültem a hajamat, majd befontam, így igyekezve valami emberi formát adni neki. Ezután a szekrényemhez léptem és a ruháim között kezdtem válogatni. Mit a francot vegyek fel? Valami visszafogottabb kellene... Végül egy fehér pólóra esett a választásom, melyhez még felvettem egy övet. Még gyorsan felhúztam egy farmert, majd újra megnéztem magam a tükörben. Egész ember kinézetem volt. Nem úgy néztem ki, mit egy bérgyilkos... Utolsó simításként még kisminkeltem magam, majd felvettem az egyetlen fekete magassarkúmat és kiléptem a házból. Matt már a járda túlsó felén várt furgonjával. 

-Csinos vagy-mondta, mikor beszálltam. Nem válaszoltam, mire ő szó nélkül elindult. Az út további részét csendben tettük meg. Mikor odaértünk Ames White házához, a lélegzetem is elállt a látványtól, amely minket fogadott. Egy hatalmas fehér villa állt előttem. 2 emeletes volt. Gyönyörű virágok nyíltak a hatalmas kertben, melyet szépen díszített vaskerítés vett körül. Matt leparkolt a ház előtt.

-Puccos egy hely-mondta ő is ámuldozva.

-Az...-válaszoltam még mindig a házban gyönyörködve, majd kiszálltam a kocsiból. Lassan sétáltam a hatalmas vaskapu felé, amely mellett hasonló műszer lapult, mint a Cég kapuja előtt. Lenyomtam a gombot, majd vártam. Kis idő múlva a telefonból ismert női hang szólalt meg.

-Igen?

-Jó napot! Rebecca Hall vagyok. Már beszéltünk telefonon.

-Ó igen! Már is beengedem.-mondta, majd megszakadt a kapcsolat. Abban a pillanatban a nehéz vaskapu magától kinyílt, én pedig beléptem rajta. Fehér márvány járda vezetett a ház bejáratához. Most, hogy bent voltam a kertben már láttam, hogy a ház előtt egy medence is van. A ajtóban egy hosszú, vörös hajú, fiatal nő várt fekete kosztümben és szoknyában.
-Üdvözlöm, Rebecca! Kérem jöjjön be-mondta, majd beléptem az ajtón.-Ó, ne haragudjon, még be sem muttakoztam. Lindsey vagyok, Ames titkárnője. Ő egyenlőre még nem ért haza, de hamarosan itt lesz és megismerhetik egymást. Kérem üljön le!-mondta kedvesen, majd bevezetett a hatalmas nappaliba-ahol szinte csak a fehér szín fordult elő-majd leültem egy fehér műbőrrel bevont kanapéra.-Kér esetleg valamit?

-Nem, köszönöm-mondtam mosolyogva.

-Ugyan már! Egy pohár vizet se?

-Nem, tényleg nem.

-Maga tudja. Érezze otthon magát, ha szüksége van valamira, szóljon bátran! Az irodámban leszek!-mondta, majd a nappalitól jobbra lévő ajtó felé mutatott.-Ames hamarosan megérkezik. Ha elfogad egy tanácsot-kezdte suttogva-Vigyázzon a feleségével. Nem valami kedves nő.

-Nem..?-mondtam kicsit félve.

-Nem kifejezetten. De ne aggódjon. Ha Amesnek ön szimpatikus, akkor felveszik.-mondta nyugtatóan.-Az irodámban leszek.-ismételte, majd elment. Idegesen pillantottam körben a nappaliban. Minden fehér... A falak, a bútorok... Egyedül az előttem lévő ovális üvegasztal közepén van egy kis zöld terítő, melyen Julia képe áll, előtte egy mécsessel... Tekintetemet gyorsan elkaptam a fotóról, majd kinéztem a mögöttem lévő hatalmas ablakon. Kint ragyogott a nap, fénye betöltötte az egész nappalit, amitől a fehérség még vakítóbbá vált. Sose szerettem a fehér színt...

A következő percekben türelmesen vártam. 5 perc... 10... 15... Reménytelen várakozás. Aztán egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó. 

-De Anyu! Légyszi engedj el Suzie-hoz!-egy kislány kérlelő hangja szűrődött be a nappaliba.

-Abigail, megmondtam hogy nem mehetsz el! Mit nem lehet ebben megérteni??-hallatszott a kemény válasz.-Ames, csinálj már valamit!

-Nem gondolod, hogy kicsit szigorú vagy?-szólalt meg egy férfi hang. 

-Ó, az Isten szerelmére, tudod hogy...-kezdett bele a felesége, de mielőtt befejezhette volna a mondatot megfordult és meglátott engem. Szúrósan nézett rám, majd a férje felé fordult.-Ez meg ki az isten???-kérdezte dühösen-Mondtam, hogy nem kell nekünk házvezetőnő!! 

-Ugyan Heidi! Ki vigyázna a lányunkra, amikor én dolgozok te meg a puccos kis estélyeiden iszogatsz?

-Lindsey! Szerintem még örülne is egy kis plusz fizetésnek. Nem kell ide felvenni még egy ribancot mint Julia!-Hát, tényleg nem egy kedves nő...-gondoltam

-Anya...-hallatszott a kislány hangja-Mi az a ribanc?

-Kicsim, te most menj fel szépen anyuval a szobádba, addig én beszélek a nénivel, jó?-mondta Ames felém mutatva.

-Jó.-mondta a kislány-Anyu, feljössz velem?-kérdezte az anyjához fordulva, mire ő nagyot sóhajtott.

-Gyere...-mondta, kézen fogta a kislányát és még egy utolsó undorodó pillantást vetve felém felfelé indult a lépcsőn. Egyedül maradtam Ames-szel. Ő egy ideig még az ajtó előtt állt, majd sóhajtott egyet és felém indult.

-Ne haragudjon a feleségem miatt... Nincs valami jó napja, de ne vegye magára.-mondta bocsánatkérően, majd kezet fogtunk, ő pedig leült az üvegasztal másik oldalán lévő fotelba, pont velem szembe. Így élőben még jobban nézett ki, mint a képeken...-Ne haragudjon, mi is a neve?

-Rebecca.-mondtam. 

-Nos, Rebecca, eddig ön az egyetlen ember aki jelentkezett az állásra Julia helyett. Juliát, a korábbi házvezetőnőnket valami pszichopata megölte, mindezt a saját házában, a gyereke előtt. 

-Nem a gyereke előtt.

-Tessék?-kérdezte értetlenül. Az ajkamba haraptam. Basszus, elszóltam magam...

-Ja, semmi csak a tévében azt mondták, hogy a gyerek nem látta... Hanem bent volt a szekrényben, nem?-próbáltam magamat kimagyarázni

-Tényleg, igaza van...-mondta végül Ames a szememet fürkészve.-De most magáról van szó. Lindsey azt mondta, hogy korábban bébiszitterkedett és szállodai recepciós volt, ugye?

-Igen.

-A kérdésem az lenne, hogy miért pont ide jelentkezett?

-Ami azt illeti, mióta kirúgtak szinte mindenhova jelentkezek, hátha felvesznek, de eddig nem jártam sok sikerrel sajnos...

-És miért rúgták ki, ha megkérdezhetem.

-Főnökváltás volt a szállodában, akinek nem voltam szimpatikus, így hát megszabadult tőlem...

-Igen, sajnos sok ilyen történetet hallottam már...-mondta együtt érzően.-Hány éves?

-25.

-Családja van?

-Nincs, egy barátnőmnél lakok, mert nem telik lakbérre.

-Értem. Ha felvennénk, esetleg ide tudna költözni?-ez a kérdés kissé meglepett, de közre kellett működnöm.

-Hát... Azt hiszem, igen. De...

-Ne értse félre, nem kötelező, csak gondoltam...

-Jaj, ez még mindig itt van?-hallatszott a felesége hangja. A lépcsőről nézett le a nappaliba. Rövid fekete szoknyát és piros felsőt viselt. Annak a tipikus veszélyes és vonzó nőnek tűnt, így első látásra.

-Igen, és sajnos Heidi meg kell vele barátkoznod, mert ő lesz az új házvezetőnk.-"Hű, ez gyorsan ment!"-gondoltam elégedetten. 

-Nem hiszem el Ames, minek kell neked még egy plusz ember akinek fizetned kell?-kérdezte a szokásos utálattal a hangjában.

-Azért Heidi, mert szükségünk van egy olyan emberre, aki foglalkozik is Abigail-el-csattant fel Ames.

-És mi van Lindsey-vel? Ő nem megfelelő ember?

-Azt hiszem Lindsey is szeretne a munkája mellett magánéletet élni. Nem sózhatunk rá egyszerre két munkát!-Heidi nagyot sóhajtott.

-Oké Ames. A te pénzed, de ne várd el, hogy kedves legyek vele!-mondta, majd felment. 

-Istenem...-mondta Ames, majd újra felém emelte a tekintetét.-Akkor felvettük, rendben?

-Köszönöm szépen!-mondtam mosolyogva.

-Reggel nyolctól este nyolcig tart a munkaideje, minden hétköznap. A feladata az lesz elsősorban, hogy vigyázzon Abigailra, valamint a főzés, sütés. A takarítást minden szerdán és vasárnap a takarítónők végzik el, de ha van ideje, kérem ezt is csinálja meg.-bólintottam.-Ennyi lenne. Holnap tud kezdeni?

-Persze!

-Akkor holnap várom.-mondta, majd felállt.-Viszlát!-köszönt el mosolyogva, végül kezet fogtunk. én pedig elmentem. Első lépés kész. Már csak a megfelelő alkalomra van szükségem...